HELYES VÁLASZ.
A kislány elmosolyodik, és bólint: eltaláltad a mackó nevét. Leül veled szemben, lábait maga alá húzza, és ölébe ülteti a szakadt plüssmedvét, tekintetét pedig egyenesen rád szegezi.
- Szeretnéd, hogy meséljek róla? - teszi fel a kérdést, mostmár egyértelműen mosolyogva. Megkönnyebbülten bólintasz, szád már majdnem vigyorra görbül, de visszafogod magad, elvégre, még mindig félsz. Viszont amíg a mackójáról mesél, addig sem tehet olyan sok rosszat... Legalábbis te így gondolod.
- Mint tudod, az ő neve Agetta. Kislány. Nagyon szeretem... Sokat szoktunk játszani. Lehet, hogy nem illik a koromhoz, de itt egyedül nem tudok mást tenni... Agetta mindig velem van, beszél hozzám. Igazán szeretem őt. Ő pedig nagyon szereti a meséket. Mindenfélét: néha az egészen durvákat részesíti előnyben. Viszont mindig bánt valamivel, neki sosem jó szinte semmi, de ő ezt nem úgy gondolja, mert Agetta szeret engem, csak nem mutatja ki, inkább hallgat. Ilyenkor meg szoktam őt büntetni, azért néz ki így szegény, de mi... Mi akkor is szeretjük egymást.
Serényen bólogatsz, mint aki érdekesnek tartja a témát, tüdőd mélyéről egy hörgéshez hasonló "ühüm"-öt nyögsz, mire a kislány méginkább felbátorodik, arcán széles mosoly jelenik meg, hangja élettel telibb lesz, és izgatottan szól hozzád:
- Kérdezz róla bármit, amit szeretnél! Mindent tudok róla. Elvégre, ő a legjobb barátom. Örökké.
Mit tehetsz hát? Kérdéseken gondolkozol. Most már biztos vagy benne: ez a lány félőrült. De ezen félőrült dönt arról, hogy ki e szúrja ollójával a szemedet, vagy sem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
