A l�ny s�r�n b�logatott a k�rd�sedre.
 - Persze, hogy �r! Nagyon szeret �rni, nagyon-nagyon... Szinte mindig ezzel foglalkozik, n�ha �gy kell elr�ngatni a kis f�zetk�je mell�l, hogy j�tszon velem! N�ha beleolvasgatok. Szeretem olvasni azt, amit �r. Mindig le�rja, milyen �rz�s volt velem j�tszani, �s hogy melyik r�szn�l mit �rzett, nem csak azt, hogy mit j�tszottunk, s�t... N�ha nem is eml�ti, milyen j� j�t�kokat j�tszunk, csak, hogy �lvezte-e, vagy sem. Ott sokkal �szint�bb, mint am�gy, mert am�gy sokszor csak hallgat. De van, mikor a napl�j�ba se �r, �s hozz�m se sz�l. Olyankor nagyon szomor� vagyok... - fejezi be lekonyult sz�jjal, ujj�val a poros parkett�n k�r�zgetve, padl�t k�mel�, szomor� szemmel. Sz�vesen megk�rden�d, mi�rt takargatja az egyik szem�t, de ink�bb nem teszed: a mack�j�r�l �rdezhetsz, �s te f�lsz elterelni a t�m�t. L�zasan gondolkodsz azon, hogy juthatn�l ki, de valamelyest kezdesz belet�r�dni, hogy ez a l�ny most fogva tart, viszont a lehets�ges menek�l�st m�g mindig keresed.
 - � - eszm�l a l�ny, �s elm�l�zva r�d n�z - K�v�ncsi vagy r�? Sz�vesen megmutatom! - mondja, majd m�r ugrik is, �s a doh�nyz�asztalk�n�l terem, majd al� ny�l: cellux szakad, �s a k�vetkez� pillanatban m�r ott is �l �jra el�tted, kez�ben egy s�rg�s lap�, megviselt, cs�kos f�zettel. Fel�d ny�jtja, mire te elveszed, �s �rdekl�d�st sz�nlelve belen�zel, mire gyorsan �rt, kicsit cs�ny�cska, de a maga m�dj�n sz�p �s egyedi bet�k, szavak, mondatok t�rulnak el�d. Meglep�dsz, �s t�nylegesen beleolvasol.

AGETTA NAPL�JA.