Erre a k�rd�sedre is b�logat a l�ny, arc�n sz�les, aranyos mosoly jelenik meg, l�that�an �r�l, hogy �rdekl�dsz mack�ja elfoglats�gai ir�nt.
 - Persze, azt is nagyon szeret. b�r t�bbnyire nem t�l vid�mak, szomor� a v�g�k, vagy hasonl�... De neki mindegyik nagyon sokat jelent. Olyanok ezek a sorok neki, mintha minden egyes bet�je a saj�t kis gyermeke lenne, a sz�let�s�k eszk�zei pedig a pap�r �s a toll, �m az alkot� �. Minden egyes irom�ny�ba belehelyezi mag�t egy pict: hol ezt, hol azt, de mindenk�pp �. L�tszik is, hogy csak �gy, k�r�sre nem tud �rni. Ehhez neki ihlet kell, azt hiszem. De v�rj - lelkes�l m�gink�bb fel a sz�ke fogvatart� - mutatok is neked n�h�nyat! Tal�n nem fognak tetszeni, de n�zd el neki, elv�gre olyan egyed�l van, ha nem is tehets�ges benne, akkor is szereti csin�lni. B�r n�ha �gy �rzem, emiatt elhanyagol engem... Na, de egy pillanat! - mondja, majd felpattan, mack�j�t �s oll�j�t a f�ld�n hagyva kiviharzik a f�lig leszakadt ajt�n, l�ptei alatt recseg a folyos� parkett�ja.
 Itt az es�ly, megsz�khetsz! De a napl� ut�n m�r t�nyleg �rdekel t�ged a dolog. Vajon a mack� �rta ezeket a sorokat, vagy a l�ny? M�r nem tudod, mit higgy. Miel�tt azonban d�nt�sre juthatt�l volna, m�r hallod is a k�zelg� l�pteket �s reccsen�seket, nyikorg�st, amjd bel�p a mosolyg� l�ny, kez�ben egy halom pap�r, mindegyik m�s �s m�s. El�d helyezi �ket, majd csenden vissza�l, mack�j�t �jra �l�be veszi, ujjai pedig az oll� markolat�n pihennek. Te gyanakodva m�regeted a v�g�eszk�zt, majd lassan egy pep�r ut�n ny�lsz, �s elkezded olvasgatni.

(HAMAROSAN J�NNEK)