ROSSZ VÁLASZ.

A lány, válaszodat hallván elhúzza száját, szomorúnak és csalódottnak tűnik: mintha biztos lett volna benne, hogy eltalálod a mackó nevét. Végül rándít egyet vállain, és a földre helyezi a meggyötört plüssállatot, majd enyhén gügyögve szól hozzá.
 - Sajnos ez az ember se találta el a nevedet, pedig nem is olyan nehéz... De ne aggódj, hamarosan ő is megbánja, hogy nem ismer téged.
 Kezével végigsimít a mackó fején, majd felegyenesedik, rád néz, végül elindul feléd lassú, megfotolt léptekkel.
 Lábaiddal hátrébb és hátrébb próbálod magad tolni, a futás eshetősége szedbe se jut, ám ezzel sokat nem érsz? mögötted a fal sziklaszilárdan elzárta az arrafelé vezető utat. Szád kinyílik, torkodból magas hangú sikoltás tör utat magának, könnyeid megerednek, ahogy tágra nyílt szemmel, óriásra nőtt pupillákkal, ide-oda leső íriszekkel keresed a lehetséges menekülési utakat. Egész tested remeg, félsz, mert ugyan a lányt esetleg még le is győzhetnéd, de biztos vagy benne, hogy fizikai erőnél ő sokkal többet tud felmutatni harc során, mint amit te csupán álmaidban.
 Végül elvetődsz jobbra, kézzel, lábbal kúszol a leszakadt ajtó felé, ám félúton valami hihetetlen fájdalom szögez a földhöz, a hátadnál fogva, te pedig hasra rogysz, nem tudsz mozdulni. Eltalált, megfogott, te pedig itt végzed egy sötét szobában, egy őrült lány által. Cseppet sem boldogító halál.